Egyéni keresés
Egyéni keresés
| Ország: Olaszország Régió: Lombardia Megye: Milan (MI) Területe: 182 km² Népessége: 1,4 millió fő(2004) Népsűrűség: 1900 fő/km² Elhelyezkedése: 122 m a tengerszint felett |  Olasz zászló
|
Éghajlata:
A Pó-völgyének és az olasz tavak időjárása szokatlan abból a szempontból, hogy a terület a mediterrán és az alpesi éghajlati típus határán fekszik, illetve mindkét éghajlat legjobb és legrosszabb vonásait is ötvözi. A tél hideg és nyirkos, gyakori a hóesés és az óriási köd, a januári átlaghőmérséklet 2 Celsius fok. A nyári hónapok ( július, augusztus és a szeptember is) forrók és izzasztóak, a júliusi átlaghőmérséklet 26 Celsius fok.
Általános információk
Milánó Olaszország második legnagyobb városa, gazdasági és kereskedelmi központja, és mindemellett a divat egyik fővárosának is tekintik. A Pó-folyó által lecsapolt termékeny Lombardia-síkságon helyezkedik el a város, hátterét pedig a hóborította Alpok képezi. Évek óta fontos közlekedési csomópont, környékét tekintve pedig a legjelentősebb ipari és kereskedelmi centrum.
Milánó (Foto: Flickr by anglogean)
A dóm
A kései olasz gótika egyik legnevesebb és híresebb emléke. A XIV. században kezdték el építeni, ismeretlen mester tervei alapján. Itáliai, flamand, francia, valamint német építészek és szobrászok tevékenykedtek rajta évszázadokon keresztül. Az ország második legnagyobb temploma a Szent-Péter bazilika után, méreteit tekintve rendkívüli: 40000 embert tud egyszerre vendégül látni, hossza 158 méter, szélessége 66 méter, a kupolatorony 108,5 méter magas, alapterülete 11700 m2 . Díszítését tekintve hallatlanul rengeteg, több mint 3000 szobor borítja. A műalkotás váza szürke márvány, ékesítéséhez fehér és rózsaszín árnyalatú márványt alkalmaztak. A templom belseje latinkereszt alaprajzú, 52 pillér öt hajóra taglalja. A jobb oldalhajóban Ariberto érsek síremléke található, ami a XI. századból származik. A jobb kereszthajóban a Medici család tagját, IV. Pius pápa egyik testvérének síremlékét tekinthetjük meg, ezzel szemben M. d’Agrate híres Szent Bertalan szobrát találhatjuk. A középső hajó apszisának három gótikus ablakát a XIV. században készítették el, és úgy hírlik, hogy a világon a legmagasabb. A főoltár barokk stílusú. A műemlékből lesétálhatunk a kriptába, ahol a város védőszentjének, Borromei Szent Károlynak a kristálykoporsóját tekinthetjük meg. A bal kereszthajóban találhatjuk meg a talapzatán képzetbeli állatokkal ékesített hétágú bronzkandelábert, amelyet a francia Nicolas de Verdun munkáját dicséri (XIII. század). Ezenkívül ugyaninnen érhetjük el a székesegyház tetejét. A csodás kilátás érdekében senki sem hagyhatja ki!
Viktor Emánuel lovas szobra
A dóm tér közepén található az egyesítet Olaszország első királyának, Viktor Emánuelnek lovas szobra. 1896-ban állították fel, alkotójának halála után (E. Rosa). A műemlék a királyt az 1859-es San Martinó-i csatában ábrázolja. A talapzaton megtekinthető bronz dombormű a piemonti és francia csapatok milánói elfoglalását reprezentálja.
Teatro alla Scala vagyis az operaház
1776-78 között épült, a korábban itt álló S. Maria della Scala-templom helyén. A templomot az egyik Visconti hitvese, Regina della Scala állíttatta fel, így a színház a nevét róla kapta. A Scala körülbelül 3000 nézőt tud vendégül látni. A nagy tradíciójú színházat világszerte a legtökéletesebb operaelőadások színhelyének tartják.
Palazzo Reale
A régebben Királyi palota néven ismert épület a dómmal szemben található. Az építmény maga szép, arányos, széles és klasszicista stílusú homlokzattal és két oldalszárnnyal rendelkezik. Az uralkodó dinasztiáknak adott otthont évszázadokon át. Az épületben megtekinthető a Dóm-múzeum, amely rajzokon és modelleken keresztül megismerteti az odalátogatókkal a székesegyház évszázados történetét.
Viktor Emánuel Galéria
A dóm tér másik oldalán található, amely tulajdonképpen egy óriási bevásárlóközpont, rengeteg üzlettel, kávézóval és étteremmel tűzdelve. Milánó „szalonjának” is szokták nevezni. A kereszt formájú, gigantikus galéria hosszabbik ága 195 méter, a rövidebbik 105 méter, kupolájának magassága 50 méter. 1875-77 között építették, Giuseppe Mengoni munkája alapján. Az északi kijáraton át eljuthatunk a Piazza della Scalára.
Leonardo da Vinci szobra
A dóm tér közepén található, a színházzal szemben. A XIX. században elkészült emlékmű alkotója P. Magni (1872). Talapzatának négy sarkán láthatjuk Leonardo legkiválóbb milánói tanítványainak, Cesare da Sesto, Andrea Salaino, Giovanni Boltraffio és Marco d’Oggiono művészeknek a szobrát.
Palazzo Marinot
A tér másik oldalán, a Scalával szemben láthatjuk. A reneszánsz-klasszicizáló kora barokk stílusú épület napjainkban a városházának ad helyet. Nevét első tulajdonosáról kapta, Tomaso Marinoról, a génuai kereskedőről. Galeazzo Alessi munkája alapján készült el 1553 és 1558 között. Ekkor azonban még befejezetlen volt. Többször tulajdonost cserélt, egy ideig a Habsburgok kezében volt. Luca Bertrami 1888 és1890 között befejezte a munkálatokat, s azóta az eredeti rendeltetését tölti be.
Igazságügyi Palota (Palazzo della Ragione).
Az épület maga román és gótikus stílust képvisel, egyszerű, de mégis fenséges palota városháza volt és a törvénykezés céljaira szolgált. 1228-ban kezdték el építését, 1233-ban már Oldrado da Tresseno polgármester ide helyezte a városi tanácsot, amely még a Viscontiak és a Sforzák uralkodása alatt is itt székelt. 1770-ben átalakították és levéltár lett belőle, a város igazgatás áttelepült a Palazzo Marinoba. A homlokzat közepén egy román stílusú dombormű tekinthető meg, amely az 1230-as évek polgármesterét reprezentálja, a latin felirat az ő dicsőségét őrizte meg.
Brera Képtár és Könyvtár (Via Brera)
A XVII. Században jezsuita kollégiumként szolgált. Monumentális, árkádokkal körülvett udvarán Napóleon bronzszobra látható, amely a milánóiak hódolatának a jelképe. Napóleon elvette az építményt az egyháztól és az arisztokráciától, hogy közösségi gyűjteménnyé nyilvánítsa. A képtár 38 termében elsősorban olasz művészek remekművei tekinthetők meg a XIV. századtól a XX. századig. Ilyen művészek mint Mantegna, Correggio, Veronese, Tintoretto, Bramante, Raffaello, Caravaggio. Ezen kívül megjelentek itt külföldi alkotók művei is mint El Greco, Rubens, Rembrandt, Van Dyck. A könyvtárat Mária Terézia alapította 1770-ben, napjainkban körülbelül 700000 kötetnek ad otthont, valamint középkori kódexek és kéziratok is megtalálhatók.
Poldi-Pezzoli Múzeum (Via Manzoni)
A múzeumnak egy magángyűjtemény képezi az alapját, amelyet a tulajdonos halálakor adományozta a városnak. Az adományozó: Gian Giacomo Poldi Pezzoli, akinek a portréját őrzi az előcsarnok. A kollekció hallatlanul sokrétű: nívós könyvek, kéziratok, festmények, szobrok mellett a fegyver-, a textil-, a bútor-és a porcelángyűjteményt is megcsodálhatjuk.
Villa Reale (Via Palestro)
Modern Művészetek Galériájaként vált ismertté. Az ország egyik legnívósabb modern képtárát 1921-ben alapították. A múzeum XIX-XX. századi festők és szobrászok alkotásait mutatja be, például Markó Károly magyar festőművész több művének is ad otthont.
Sforza-kastély
Egykor a milánói hercegek otthona volt, gigantikus, négyzetes alaprajzú épület, amelyet nagy kiterjedésű park vesz körül. A Castello Sforzesco nevet csak múlt század elején kapta, amikor felújították, és a városi igazgatás birtokába került, hogy kulturális intézményeknek adjon otthont. A masszív vártömb az óriási várudvart, a Piazza d’Armit veszi körül. Az épületkomplexum napjainkban egy régészeti múzeumnak, egy bútor- és gobleingyűjteménynek, valamint egy nívós képtárnak biztosít helyet. 1933-ban felállított Palazzo dell’Arte nevezetű kiállítási csarnokban időszakos kiállításokat csodálhatnak meg a látogatók. Az angol stílusú parkban egy Aquarium is megtekinthető, mellette az Arénát tekinthetjük meg, amelyet 1807-ben Napóleon személyes jelenlétekor avattak fel, és napjainkban sporteseményeket ad otthont. A park 108 méter magas tornyát is érdemes megtekinteni, hiszen balkonjáról hihetetlenül szép kilátás tárul a városról.
Béke-kapu (Arco della Pace)
A park másik oldalán, a Piazza Sempione másik végén tekinthető meg. Luigi Cagnola munkája révén kezdték építeni 1807-ben, a lombardiai klasszicizmus egyik legcsodálatosabb művét. Az építők a napóleoni győzelmek emlékét akarták megörökíteni, ezzel a római diadalívekhez hasonló épülettel. A félbeszakadt építkezést később 1815-ben I. Ferenc osztrák császár kezdeményezésére fejezték be.
Santa Maria delle Grazie-templom és –kolostor
A Via Garadosso és a Corso Magenta sarkánál tekinthetjük meg ezt a csodálatos építményt. Itt találhatjuk Leonardo da Vinci Utolsó vacsora című freskóját. 1463-ban épült templomot Lodovico il Moro később a család magánkápolnájává tette. Megkérte Bramantét, II. Gyula pápa római főépítészét, hogy alakítsa át, így az óriási szentély reneszánsz stílusú lett.
Szent Ambrus (Sant Ambrogio) –bazilika
A Via San Vittore keleti végén található, a város egyik legcsodálatosabb temploma, amit 386-ban alapította, Milánó első püspöke, Ambrus. Többszöri átépítés után, végleges formáját a XII. században szerezte meg. A háromhajós belsejében rengeteg pompás műkincset találhatunk. A középső hajóban balról egy antik oszlopot tekinthetünk meg, a tetején bronzkígyó található. A domborművekkel ékesített szószék XI-XII. századi, alatta egy faragott szarkofág található, amely a IV. századból ered. Az apszisban egy XI. századi püspöki trón figyelhető meg, fölötte látható egy mozaik, amely a XII. századból származik. A bal oldalhajóból eljuthatunk a kertbe, melynek végén található meg a templom múzeuma, amelyben rengeteg egyházművészeti tárgy megtalálható. Ebben a templomban koronázták meg a középkorban a lombard királyokat az úgynevezett vaskoronával, ami azóta elkerült Monzába.
Sant Eustorgio
A Corso Porta Ticinesén található ez a másik templom, amely korábban sírkápolna volt, később a középkorban számos alkalommal átalakítottak és területét megnagyobbították. Az épületben számos síremlék található: középen Szent Péter mártír XIV. századi márvány műemléke; a tradíció szerint a jobb kereszthajóban lévő óriási szarkofágban nyugodtak a bibliai háromkirályok csontjai.
A dóm
A kései olasz gótika egyik legnevesebb és híresebb emléke. A XIV. században kezdték el építeni, ismeretlen mester tervei alapján. Itáliai, flamand, francia, valamint német építészek és szobrászok tevékenykedtek rajta évszázadokon keresztül. Az ország második legnagyobb temploma a Szent-Péter bazilika után, méreteit tekintve rendkívüli: 40000 embert tud egyszerre vendégül látni, hossza 158 méter, szélessége 66 méter, a kupolatorony 108,5 méter magas, alapterülete 11700 m2 . Díszítését tekintve hallatlanul rengeteg, több mint 3000 szobor borítja. A műalkotás váza szürke márvány, ékesítéséhez fehér és rózsaszín árnyalatú márványt alkalmaztak. A templom belseje latinkereszt alaprajzú, 52 pillér öt hajóra taglalja. A jobb oldalhajóban Ariberto érsek síremléke található, ami a XI. századból származik. A jobb kereszthajóban a Medici család tagját, IV. Pius pápa egyik testvérének síremlékét tekinthetjük meg, ezzel szemben M. d’Agrate híres Szent Bertalan szobrát találhatjuk. A középső hajó apszisának három gótikus ablakát a XIV. században készítették el, és úgy hírlik, hogy a világon a legmagasabb. A főoltár barokk stílusú. A műemlékből lesétálhatunk a kriptába, ahol a város védőszentjének, Borromei Szent Károlynak a kristálykoporsóját tekinthetjük meg. A bal kereszthajóban találhatjuk meg a talapzatán képzetbeli állatokkal ékesített hétágú bronzkandelábert, amelyet a francia Nicolas de Verdun munkáját dicséri (XIII. század). Ezenkívül ugyaninnen érhetjük el a székesegyház tetejét. A csodás kilátás érdekében senki sem hagyhatja ki!
A Dóm (Foto: Flickr by Kieran Lynam)
Viktor Emánuel lovas szobra
A dóm tér közepén található az egyesítet Olaszország első királyának, Viktor Emánuelnek lovas szobra. 1896-ban állították fel, alkotójának halála után (E. Rosa). A műemlék a királyt az 1859-es San Martinó-i csatában ábrázolja. A talapzaton megtekinthető bronz dombormű a piemonti és francia csapatok milánói elfoglalását reprezentálja.
Viktor Emánuel lovas szobra (Foto: Flickr by Peter Schaer)
Teatro alla Scala vagyis az operaház
1776-78 között épült, a korábban itt álló S. Maria della Scala-templom helyén. A templomot az egyik Visconti hitvese, Regina della Scala állíttatta fel, így a színház a nevét róla kapta. A Scala körülbelül 3000 nézőt tud vendégül látni. A nagy tradíciójú színházat világszerte a legtökéletesebb operaelőadások színhelyének tartják.
Palazzo Reale
A régebben Királyi palota néven ismert épület a dómmal szemben található. Az építmény maga szép, arányos, széles és klasszicista stílusú homlokzattal és két oldalszárnnyal rendelkezik. Az uralkodó dinasztiáknak adott otthont évszázadokon át. Az épületben megtekinthető a Dóm-múzeum, amely rajzokon és modelleken keresztül megismerteti az odalátogatókkal a székesegyház évszázados történetét.
Palazzo Reale (Foto: Flickr by luiqinter)
Viktor Emánuel Galéria
A dóm tér másik oldalán található, amely tulajdonképpen egy óriási bevásárlóközpont, rengeteg üzlettel, kávézóval és étteremmel tűzdelve. Milánó „szalonjának” is szokták nevezni. A kereszt formájú, gigantikus galéria hosszabbik ága 195 méter, a rövidebbik 105 méter, kupolájának magassága 50 méter. 1875-77 között építették, Giuseppe Mengoni munkája alapján. Az északi kijáraton át eljuthatunk a Piazza della Scalára.
Leonardo da Vinci szobra
A dóm tér közepén található, a színházzal szemben. A XIX. században elkészült emlékmű alkotója P. Magni (1872). Talapzatának négy sarkán láthatjuk Leonardo legkiválóbb milánói tanítványainak, Cesare da Sesto, Andrea Salaino, Giovanni Boltraffio és Marco d’Oggiono művészeknek a szobrát.
Leonardo da Vinci szoba (Foto: Flickr by Gloria Chang)
Palazzo Marinot
A tér másik oldalán, a Scalával szemben láthatjuk. A reneszánsz-klasszicizáló kora barokk stílusú épület napjainkban a városházának ad helyet. Nevét első tulajdonosáról kapta, Tomaso Marinoról, a génuai kereskedőről. Galeazzo Alessi munkája alapján készült el 1553 és 1558 között. Ekkor azonban még befejezetlen volt. Többször tulajdonost cserélt, egy ideig a Habsburgok kezében volt. Luca Bertrami 1888 és1890 között befejezte a munkálatokat, s azóta az eredeti rendeltetését tölti be.
Igazságügyi Palota (Palazzo della Ragione).
Az épület maga román és gótikus stílust képvisel, egyszerű, de mégis fenséges palota városháza volt és a törvénykezés céljaira szolgált. 1228-ban kezdték el építését, 1233-ban már Oldrado da Tresseno polgármester ide helyezte a városi tanácsot, amely még a Viscontiak és a Sforzák uralkodása alatt is itt székelt. 1770-ben átalakították és levéltár lett belőle, a város igazgatás áttelepült a Palazzo Marinoba. A homlokzat közepén egy román stílusú dombormű tekinthető meg, amely az 1230-as évek polgármesterét reprezentálja, a latin felirat az ő dicsőségét őrizte meg.
Palazzo della Ragion (Foto: Flickr by renaqrisa)
Brera Képtár és Könyvtár (Via Brera)
A XVII. Században jezsuita kollégiumként szolgált. Monumentális, árkádokkal körülvett udvarán Napóleon bronzszobra látható, amely a milánóiak hódolatának a jelképe. Napóleon elvette az építményt az egyháztól és az arisztokráciától, hogy közösségi gyűjteménnyé nyilvánítsa. A képtár 38 termében elsősorban olasz művészek remekművei tekinthetők meg a XIV. századtól a XX. századig. Ilyen művészek mint Mantegna, Correggio, Veronese, Tintoretto, Bramante, Raffaello, Caravaggio. Ezen kívül megjelentek itt külföldi alkotók művei is mint El Greco, Rubens, Rembrandt, Van Dyck. A könyvtárat Mária Terézia alapította 1770-ben, napjainkban körülbelül 700000 kötetnek ad otthont, valamint középkori kódexek és kéziratok is megtalálhatók.
Poldi-Pezzoli Múzeum (Via Manzoni)
A múzeumnak egy magángyűjtemény képezi az alapját, amelyet a tulajdonos halálakor adományozta a városnak. Az adományozó: Gian Giacomo Poldi Pezzoli, akinek a portréját őrzi az előcsarnok. A kollekció hallatlanul sokrétű: nívós könyvek, kéziratok, festmények, szobrok mellett a fegyver-, a textil-, a bútor-és a porcelángyűjteményt is megcsodálhatjuk.
Poldi-Pezzoli Múzeum (Foto: Flickr by mcfer2k)
Villa Reale (Via Palestro)
Modern Művészetek Galériájaként vált ismertté. Az ország egyik legnívósabb modern képtárát 1921-ben alapították. A múzeum XIX-XX. századi festők és szobrászok alkotásait mutatja be, például Markó Károly magyar festőművész több művének is ad otthont.
Sforza-kastély
Egykor a milánói hercegek otthona volt, gigantikus, négyzetes alaprajzú épület, amelyet nagy kiterjedésű park vesz körül. A Castello Sforzesco nevet csak múlt század elején kapta, amikor felújították, és a városi igazgatás birtokába került, hogy kulturális intézményeknek adjon otthont. A masszív vártömb az óriási várudvart, a Piazza d’Armit veszi körül. Az épületkomplexum napjainkban egy régészeti múzeumnak, egy bútor- és gobleingyűjteménynek, valamint egy nívós képtárnak biztosít helyet. 1933-ban felállított Palazzo dell’Arte nevezetű kiállítási csarnokban időszakos kiállításokat csodálhatnak meg a látogatók. Az angol stílusú parkban egy Aquarium is megtekinthető, mellette az Arénát tekinthetjük meg, amelyet 1807-ben Napóleon személyes jelenlétekor avattak fel, és napjainkban sporteseményeket ad otthont. A park 108 méter magas tornyát is érdemes megtekinteni, hiszen balkonjáról hihetetlenül szép kilátás tárul a városról.
Sforza-kastély (Foto: Flickr by Steve Webel)
Béke-kapu (Arco della Pace)
A park másik oldalán, a Piazza Sempione másik végén tekinthető meg. Luigi Cagnola munkája révén kezdték építeni 1807-ben, a lombardiai klasszicizmus egyik legcsodálatosabb művét. Az építők a napóleoni győzelmek emlékét akarták megörökíteni, ezzel a római diadalívekhez hasonló épülettel. A félbeszakadt építkezést később 1815-ben I. Ferenc osztrák császár kezdeményezésére fejezték be.
Santa Maria delle Grazie-templom és –kolostor
A Via Garadosso és a Corso Magenta sarkánál tekinthetjük meg ezt a csodálatos építményt. Itt találhatjuk Leonardo da Vinci Utolsó vacsora című freskóját. 1463-ban épült templomot Lodovico il Moro később a család magánkápolnájává tette. Megkérte Bramantét, II. Gyula pápa római főépítészét, hogy alakítsa át, így az óriási szentély reneszánsz stílusú lett.
Szent Ambrus (Sant Ambrogio) –bazilika
A Via San Vittore keleti végén található, a város egyik legcsodálatosabb temploma, amit 386-ban alapította, Milánó első püspöke, Ambrus. Többszöri átépítés után, végleges formáját a XII. században szerezte meg. A háromhajós belsejében rengeteg pompás műkincset találhatunk. A középső hajóban balról egy antik oszlopot tekinthetünk meg, a tetején bronzkígyó található. A domborművekkel ékesített szószék XI-XII. századi, alatta egy faragott szarkofág található, amely a IV. századból ered. Az apszisban egy XI. századi püspöki trón figyelhető meg, fölötte látható egy mozaik, amely a XII. századból származik. A bal oldalhajóból eljuthatunk a kertbe, melynek végén található meg a templom múzeuma, amelyben rengeteg egyházművészeti tárgy megtalálható. Ebben a templomban koronázták meg a középkorban a lombard királyokat az úgynevezett vaskoronával, ami azóta elkerült Monzába.
Szent Ambrus bazilika (Foto: Flickr by franfiorini)
Sant Eustorgio
A Corso Porta Ticinesén található ez a másik templom, amely korábban sírkápolna volt, később a középkorban számos alkalommal átalakítottak és területét megnagyobbították. Az épületben számos síremlék található: középen Szent Péter mártír XIV. századi márvány műemléke; a tradíció szerint a jobb kereszthajóban lévő óriási szarkofágban nyugodtak a bibliai háromkirályok csontjai.
Sant Eustorgio templom (Foto: Flickr by scalleja)
Milánónak kitűnő tömegközlekedése van. Busszal, villamossal és metróval szinte bárhova eljuthatunk gyorsan és zökkenőmentesen, viszonylag elfogadható áron. Egy vonaljegy 4 EUR, ami 75 percig illetve egy átszállásra vehető igénybe. Ha valaki 10 db-os gyűjtőjegyet szeretne, akkor 9,2 EUR kell fizetnie, az egynapos jegy 3 EUR, a kétnapos pedig 5,5 EUR, ami a taxi árakhoz képest elég kedvező.
A drágasága mellett a másik hátránya, hogy nehezen lehet szabad taxit találni, mivel a sofőrök nem nagyon ingáznak a városban. Ha Milánóból szeretnénk eljutni a környező falvakba vagy városokba, akkor érdemes igénybe venni az olasz vasúti szolgáltatást. Igényes és kitűnő állapotú vonatok állnak az utazni vágyók rendelkezésére. Ha azonban távolabbra tervezi valaki a kirándulását, vagy szeretne eljutni más európai nagyvárosba, akkor a megfelelő megoldást a Malpensai nemzetközi repülőtér szolgáltatja. A Malpensai nemzetközi repülőtér (olaszul Aeroporto di Milano-Malpensa) egy légi kikötő Milánó városa mellett, az olaszországi Varese tartományban. A Malpensa Milánót és környékét kiszolgáló 3 nemzetközi repülőtér egyik fontos képviselője. A repülőtérről Milánó belvárosát a Milanó-Varese autópályán keresztül és a Malpensa Express nevű vonattal tudja az utazó közönség elérni. A repülőtérnek két terminálja van. Az első terminál, a T1, a kereskedelmi járatok indulását biztosítja, a második terminálon, a T2-n, a charter és fapados járatok indulnak. A légi kikötőben felszereltek nemrég egy új teherterminált, a CargoCity-t, amelyen évente 410 000 tonna áru tud keresztül haladni. A Malpensa az olasz nemzeti légitársaság, az Alitalia két bázisrepülőterének egyike.
Milánónak kitűnő tömegközlekedése van. Busszal, villamossal és metróval szinte bárhova eljuthatunk gyorsan és zökkenőmentesen, viszonylag elfogadható áron. Egy vonaljegy 4 EUR, ami 75 percig illetve egy átszállásra vehető igénybe. Ha valaki 10 db-os gyűjtőjegyet szeretne, akkor 9,2 EUR kell fizetnie, az egynapos jegy 3 EUR, a kétnapos pedig 5,5 EUR, ami a taxi árakhoz képest elég kedvező.
Milánói villamos (Foto: Flickr by LHOON)
A drágasága mellett a másik hátránya, hogy nehezen lehet szabad taxit találni, mivel a sofőrök nem nagyon ingáznak a városban. Ha Milánóból szeretnénk eljutni a környező falvakba vagy városokba, akkor érdemes igénybe venni az olasz vasúti szolgáltatást. Igényes és kitűnő állapotú vonatok állnak az utazni vágyók rendelkezésére. Ha azonban távolabbra tervezi valaki a kirándulását, vagy szeretne eljutni más európai nagyvárosba, akkor a megfelelő megoldást a Malpensai nemzetközi repülőtér szolgáltatja. A Malpensai nemzetközi repülőtér (olaszul Aeroporto di Milano-Malpensa) egy légi kikötő Milánó városa mellett, az olaszországi Varese tartományban. A Malpensa Milánót és környékét kiszolgáló 3 nemzetközi repülőtér egyik fontos képviselője. A repülőtérről Milánó belvárosát a Milanó-Varese autópályán keresztül és a Malpensa Express nevű vonattal tudja az utazó közönség elérni. A repülőtérnek két terminálja van. Az első terminál, a T1, a kereskedelmi járatok indulását biztosítja, a második terminálon, a T2-n, a charter és fapados járatok indulnak. A légi kikötőben felszereltek nemrég egy új teherterminált, a CargoCity-t, amelyen évente 410 000 tonna áru tud keresztül haladni. A Malpensa az olasz nemzeti légitársaság, az Alitalia két bázisrepülőterének egyike.
Malpensa reptér (Foto: Flickr by nmirela)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése